Mini interjú Bába Ákossal
- Pár szóban mutatkozz be nekünk!
- Bába Ákos vagyok, Kiskunmajsán születtem és nőttem fel, ott töltöttem fiatalságomat. Közgazdász illetve gépészmérnök végzettséggel rendelkezem, és ezek mellett még hobbim megkoronázásaként 2017-ben sörfőzőmester szakdiplomát szereztem a Corvinus Egyetemen, amit büszkén szoktam hangoztatni minden bemutatkozás során. A sorsnak is köszönhetően 2007-től megismerkedtem első plátói szerelmemmel, a porcelángyártással, és az elmúlt 13 évben elsajátítottam a fortélyait mint technológiai és minőségügyi vezető az Alföld Porcelángyárnál.
- Hogyan és miért kezdtél el otthon sört főzni?
- Mint sok szerelem, ez is egy pillanattal kezdődött, amikor 2012-ben egy prágai körút alkalmával szembesültem a sörtípusok széles körével egy kézműves kocsmánál, ami az addig megszokott itthoni szűk választékhoz képest hihetetlen változatosságot mutatott már akkor is, illetve a sörrel kapcsolatos kulturális és történeti aspektusok is felkeltették az érdeklődésem. Ezután kezdtem el mélyebben is belevetni magamat a szakirodalomba, külföldi szaksajtókba, innentől már nem volt visszaút. 2013-ban beiratkoztam egy egynapos sörfőző tanfolyamra, szerencsémre Németh Antal tartotta ekkor ezeket a képzéseket, sokat lehet tőle tanulni, a mai napig az ő instrukcióit hasznosítom a főzések alkalmával.
- Nekünk először az tűnt fel veled kapcsolatban, hogy szinte minden hazai rendezésű sörversenyen ott vagy a díjazottak között. Mik a kedvenc díjaid?
- Az első és a hozzám egyik legközelebb álló a legelső hazai aranyérmem és egyben életem legelső sörfőző versenye, még 2014-ről a Fekete Szakáll söröm volt, ami egy Russian Imperial Stout, magyarul egy mélyfekete erős aromás sörtípus, ugyanezzel a recepttel 2019-ben a gyulai sörfőző versenyen nemcsak aranyérmet szereztem, hanem Grand Champion díjat is. A másik számomra emlékezetes díja(i)mat, ami az első igazi nemzetközi elismerésem is volt egyben, a kassai Biela Vrana versenynél sikerült megszereznem 2017-ben rögtön két aranyéremmel: az egyik a Goldenshore (Aranypart) fantázianevű Gose söröm, a másik a híres Brewdog skót sörfőzde dupla IPA klónja volt. Amúgy mindegyik érmes sörömre büszke vagyok – eddig 10 aranyérmet és 2 Grand Championt sikerült elérnem - és próbálom őket főzetről főzetre tökéletesíteni, finomítani, nevelgetni.
- Ezek szerint sokféle stílussal foglalkoztál már? Melyik a kedvenced?
- Nehéz egyet kiemelni a sok típus közül, általánosan a búzasöröket emelném ki a sok variánsa miatt, illetve hogy mindegyik alaptípusnak megvan a maga történelmi vonatkozása, érzelmi kötődése. Tavasszal és nyáron a Gose típust részesítem előnyben, a maga citrusosságával, üde ízvilágával, ősszel és télen a bajor búzasörök kerülnek a poharamba. Kedvenceim közé tartozik még főzés szempontjából a speciális IPA-k és a fekete sörök világa, ahol kiélhetem kreativitásomat.
- A Beer Cornerben lefőztük az egres gose söröd kisüzemi változatát a Büszke Piszkét. Mi a recept története?
- Olvasmányaim során találkoztam először a típus történetével még 2014 környékén, ekkor készítettem el az első főzetet is kísérletképp. Érdekelt, hogy megközelítőleg milyen lehetett egy igazi középkori sör, mit ittak-ihattak őseink, mindenképp érdekes kísérletnek bizonyult. Eddig 6 főzetet készítettem a típusból, mindegyiknél finomítottam valamin az előző tapasztalatokból okulva. Az egres gyümölcs a 4. főzetnél került bele (ezzel is lett aranyérmes), mivel íz és illatvilágában nagyon harmonizált az alapsörrel, és annyira megtetszett, hogy azóta mindig alkalmazom a főzeteimnél. A barátok, rokonok is bíztattak a típussal kapcsolatban, mivel annyira rajongtak a típus iránt, hogy mindig ezt követelték tőlem, hogy főzzem le újra, innen a sok főzet és kísérletezés. A legtöbbször lefőzött típusomról van szó.